Nézőpontok/Történet

Kettős kihívás: földrengés után, járvány idején Zágrábban

1/9

Zágráb meghasadt, de összevarrt szíve: a horvát képzőművész, Ivona 2019-es alkotása a mostani földrengés egyik jelképévé vált. Fotó: Borut Planinc, Croatia Week

?>
Zágráb meghasadt, de összevarrt szíve: a horvát képzőművész, Ivona 2019-es alkotása a mostani földrengés egyik jelképévé vált. Fotó: Borut Planinc, Croatia Week
?>
A zágrábi székesegyház az 1880-es nagy földrengés előtt. Kép: Dörre Tivadar (Krapek fényképe után, Vasárnapi Ujság, 1880/47. Forrás: Arcanum Digitális Archívum
?>
Sírbolt a zágrábi székesegyházban az 1880-as földrengést követően. Dasch Ottó fényképe után rajzolta Dörre Tivadar.  Vasárnapi Ujság, 1880/48. Forrás: Arcanum Digitális Archívum
?>
A földrengés pusztítása Zágrábban. Kép: Vasárnapi Ujság, 1880/49. Forrás: Arcanum Digitális Archívum
?>
Megsérült kiállítási tárgyak a zágrábi Régészeti Múzeumban. Fotó: Arheološki muzej u Zagrebu – AMZ Facebook-oldal
?>
A zágrábi Iparművészeti Múzeum egyik kiállítóterme a 2020-as földrengést követően. Fotó: MUO - Muzej za umjetnost i obrt / Museum of Arts and Crafts Facebook-oldal
?>
A zágrábi Iparművészeti Múzeum beszakadt folyosója a 2020-as földrengést követően. Fotó: MUO - Muzej za umjetnost i obrt / Museum of Arts and Crafts Facebook-oldal
?>
Megsérült műtárgy a zágrábi Iparművészeti Múzeumban. Fotó: MUO - Muzej za umjetnost i obrt / Museum of Arts and Crafts Facebook-oldal
?>
Károk a Kortárs Művészeti Múzeumban. Fotó: MSU Zagreb Facebook-oldal
1/9

Zágráb meghasadt, de összevarrt szíve: a horvát képzőművész, Ivona 2019-es alkotása a mostani földrengés egyik jelképévé vált. Fotó: Borut Planinc, Croatia Week

Kettős kihívás: földrengés után, járvány idején Zágrábban
Nézőpontok/Történet

Kettős kihívás: földrengés után, járvány idején Zágrábban

2020.04.09. 08:15

Cikkinfó

Szerzők:
Kovács Dániel

Földrajzi hely:
Zágráb, Horvátország

A horvát társadalom egyszerre próbál megbirkózni a március 22-i földrengés okozta, a vártnál komolyabb károkkal és a globális járványhelyzettel. Az újjáépítésről megfogalmazott törvényjavaslat azonban az építészek, várostervezők, tájépítészek egyöntetű elutasítását váltotta ki. Egyelőre nem látni, ki adja fel az álláspontját: a kormány vagy a szakma.

1880. november 9-én, reggel fél nyolckor földrengés rázta meg a horvát fővárost. A 6,3-as erősségű rengés emberemlékezet óta nem látott pusztítást okozott Zágrábban. Bár csak egyetlen emberéletet követelt, a belváros történelmi épületeit igen megtépázta a rengés. A Kaptol, a város székesegyháza beszakadt boltozatával, javíthatatlanul megsérült tornyával teljes újjáépítésre szorult, és közel ötszáz lakóház javíthatatlanná vált. A magyar sajtó beszámolói nem szűkölködtek a jelzőkkel.

„Szerencsétlen városunkat legméltóbban egy összebombázott helyhez lehetne hasonlítanom. A falak egyenesen állanak, látszólag alig érte őket veszedelem, de belül minden ház átszakadva, beomolva, vagy legnagyobbrészt összerepedezve áll, veszedelméül a lakosságnak. A legerősebb házak legtöbbet szenvedtek, így maga az érseki székesegyház alig hasonlít előbbi állapotához, rá sem lehet ismerni. Az óriási dohánygyárat ki kellett üríteni, a várszerü nagy ferenci-kolostor alapjaiban megrázkódva, minden percben beomolhatik, hasonlag a Márk-templom, a jezsuita-klastrom, a főparancsnoksági épület, az egyetem és sok más régi épület." (A Pesti Hírlap zágrábi tudósítója az 1880. november 12-i lapszámban)



Az 1880-as rengést százhúsz évvel később, 2020. március 22-én reggel fél hétkor újabb követte. Az ismét egy halálos áldozattal járó, a Richter-skálán 5,4-5,5 erősségű földmozgás azonban nem is jöhetett volna rosszabbkor. A világsajtó figyelmét és a kormányzatok erőfeszítéseit a globális járványhelyzet köti le, így a horvátországi természeti katasztrófa kis túlzással mínuszos hírként futott végig a médiában. Bár a környező országok közül több felajánlott segítséget (Magyarország 200 tábori ágyat szállított az otthontalanná váltaknak), a horvátok így is meglehetősen magukra maradtak a bajban – a koronavírus okozta járványhelyzet pedig őket is éppúgy érinti, mint mindenki mást. 

A földrengés idején már Horvátország is a kényszerű izoláció politikáját alkalmazta. Az első helyi eset napvilágra kerültét követően mindössze egy héttel, március 16-án bejelentették az oktatási intézmények, 17-étől az üzletek, vendéglátó helyiségek, bevásárlóközpontok bezárását. Március 19-től a nyilvános istentiszteleteket is megszüntették. 

Március 22-én hajnalban azonban természetesen mindenki az utcára menekült. Így várható volt, hogy a rengést követő mentési munkálatok, a romeltakarítás a vírus terjedését követően is komoly következményekkel jár. Szerencsére nem ez történt: tizenöt nappal a katasztrófa után úgy tűnik, az elővigyázatossági intézkedések eredményesek voltak. „A zágrábi betegek száma egyenletesen, alacsony mértékben növekedik. A földrengés nem okozott következményeket a betegség terjedésében"közölte április 7-én Krunoslav Capak, a Horvát Közegészségügyi Intézet vezetője. 

A zágrábi székesegyház az 1880-es nagy földrengés előtt. Kép: Dörre Tivadar (Krapek fényképe után, Vasárnapi Ujság, 1880/47. Forrás: Arcanum Digitális Archívum
2/9
A zágrábi székesegyház az 1880-es nagy földrengés előtt. Kép: Dörre Tivadar (Krapek fényképe után, Vasárnapi Ujság, 1880/47. Forrás: Arcanum Digitális Archívum

A mai formáját 1880 után elnyert zágrábi székesegyház, a mostani földrengést követően
 

A közegészségügyi helyzet ezzel együtt Horvátországban is épp annyira aggasztó, mint másutt; az ottani közbeszédet azonban a természeti csapás következményei is foglalkoztatják. Az előző katasztrófát követően Hermann Bollé tervei alapján újjáépített Kaptol ismét megsérült, igaz, kisebb léptékben, elsősorban a toronycsúcsokon és a tetőzeten. Egyik toronycsúcsának lehullott keresztjét a kápolnafödémbe fúródva találták meg. Megsérült a barokk Jézus Szíve templom, bedőlt a horvát parlament tetejének egy része. A belváros historizáló és szecessziós épületeit még jobban megviselte a rengés: lépten-nyomon ledőlt kéményekbe, leszakadt párkányzatokba, kidőlt oldalfalakba botlani. Az elmúlt két hét vizsgálatai megállapították, hogy az anyagi kár jelentősebb, mint amilyennek elsőre tűnt. A harmincezer megrongálódott épület közül 1900 időszakosan vagy véglegesen használhatatlanná vált; a nyolcezer megrongálódott kémény azt is jelenti, hogy ezekben a házakban nincs fűtés. 

A rengés azonban nem csupán az 1880-as előzmény miatt volt – a Horvát Építészkamara megfogalmazásával – „várható és elkerülhetetlen". A szakértők már évek óta figyelmeztettek arra, hogy a Zágrábtól északra található Medvednica-hegységnél húzódó törésvonal fenyegetést jelent a fővárosra. Legutóbb a Zágrábi Egyetem Építőmérnöki Karának három kutatója, Josip Atalić, Marta Šavor Novak és Mario Uroš publikált komoly tanulmányt egy zágrábi földrengés várható veszélyeiről és a jövővel kapcsolatos teendőkről – alig néhány hónappal azelőtt, hogy a katasztrófa ténylegesen bekövetkezett. 

 

A horvát szakma és társadalom most az államtól vár segítséget – a felelős lépések viszont egyelőre váratnak magukra. Míg a koronavírus-járványt nemzetközi összehasonlításban is jól kezeli a szigorú intézkedéseket bevezető horvát kormány (április 7-ig a regisztrált 1 282 fertőzés mellett mindössze 18 halálesetet tartottak számon; ugyaneddig a napig Magyarországon 817 fertőzést és összesen 47 halálesetet jegyeztek fel), addig a földrengéssel kapcsolatos intézkedések heves szakmai bírálatokat váltottak ki. 

Predrag Štromar építésügyi miniszter március 31-én hozta nyilvánosságra azt a törvényjavaslatot, amely Zágráb és környékének földrengésben károsult épületeinek megóvására vonatkozik. Törvénybe iktatását követően ez felülírná a jelenleg érvényes építési és jogi előírásokat, így a helyreállításokat például nem kellene megpályáztatni. A javaslat nyilvános megvitatására a kormány mindössze 48 órát adott. A Telegram napilap Boris Jukic ügyvéd és Mariana Bucat, a Horvát Építészek Szövetségének tagja segítségével vette sorra a törvényjavaslat hibáit, kezdve onnan, hogy kontroll nélküli hatalmat adna az építési műszaki ellenőröknek, a nem megfelelően tisztázott anyagi forrásokon és a kérdéses jogi helyzetet teremtő lakásberuházásokon keresztül odáig, hogy a pályáztatás eltörlése a korrupció melegágyát teremtené meg. Saša Poljanec-Borić egyetemi professzor a Vecernji listben sokak véleményeként foglalta össze a törvényjavaslatról: „…ez a szakmaiatlan fércmű a bürokratikus hozzá-nem-értés csúcsműve."

Április harmadikán a Horvát Építészek Szövetsége, a Zágrábi Egyetem Építészkara, a Horvát Építészkamara, a Zágrábi Építészkamara, valamint a horvát tájépítészek, várostervezők, építőmérnökök és művészettörténészek szakmai szervezetei egy Andrej Plenković miniszterelnöknek címzett közös nyílt levélben tiltakoztak a törvényjavaslat ellen. A levél nem csupán a törvényjavaslat revíziójára szólítja fel a kormányt, de egy olyan testület létrehozását sürgeti, amely a stratégiai tervezés és a krízismenedzsment mellett a katasztrófát követő operatív feladatokkal is foglalkozni képes – mindezt a társadalom számára átlátható módon.

A kormány egyelőre nem reagált a nyílt levélre, de nem fogadták el a törvényjavaslatot sem – a miniszterelnököt, legalábbis Twitter-fiókjának bejegyzései szerint, a COVID-19, valamint az épp esedékes horvát EU-elnökség teendői kötik le. Aktívabban reagált a helyzetre Zágráb polgármestere, Milan Bandic, de ő sem lopta be magát a horvát polgárok szívébe, amikor a komoly károkat azzal magyarázta: a magántulajdonosok nem tartották megfelelően karban az épületeiket. Válaszként többen rámutattak: a földrengés ugyanolyan vagy még komolyabb károkat tett az állami tulajdonú ingatlanokban is, a város pedig még arra sem volt képes az elmúlt két hétben, hogy ideiglenes építési védőállványzatot biztosítson a megsérült épületekhez. 

A probléma gyökerét sokan látják abban, hogy a horvát belvárosokra az elmúlt évtizedekben kevés figyelem jutott; pedig ahol komoly felújításokra fogtak, ott a kár is jelentősen kisebbnek bizonyult. Katarina Horvat Levaj, a Művészettörténeti Intézet vezetője két múzeumot hozott fel példaként: a zágrábi Iparművészeti Múzeum 1888-as, Hermann Bollé tervei szerint emelt historizáló tömbje, amelyet utoljára 1989-ben renováltak, súlyos sérüléseket szenvedett, míg a nem sokkal későbbi, 1902-es Etnográfiai Múzeum, Vjekoslav Bastl munkája, ahol nemrég fejeződött be a homlokzat felújítása, szinte teljesen épségben úszta meg a rengést. 

A zágrábi Iparművészeti Múzeum egyik kiállítóterme a 2020-as földrengést követően. Fotó: MUO - Muzej za umjetnost i obrt / Museum of Arts and Crafts Facebook-oldal
6/9
A zágrábi Iparművészeti Múzeum egyik kiállítóterme a 2020-as földrengést követően. Fotó: MUO - Muzej za umjetnost i obrt / Museum of Arts and Crafts Facebook-oldal

A horvát múzeumok az elmúlt két hétben nem csak az épületekben, de a műtárgyállományban keletkezett kárt is megpróbálták felmérni. A kép nagyon szomorú. Az Iparművészeti Múzeumban a beszakadt födémek, megrepedt falak mellett az épület ingása a műtárgyakban is komoly károkat okozott: a vitrinekben üveg, porcelán- és kerámiatárgyak törtek össze. Hasonló bajokról számoltak be a Horvát Művészeti és Tudományos Akadémia épületében is. A Régészeti Múzeum tárlóiban egymásra zuhant görög vázák cserepei, összetört antik és egyiptomi emlékek várták a rengés után érkező szakembereket; a Kortárs Művészeti Múzeumban a rengésben beindult tűzvédelmi berendezés okozott beázást és több alkotás sérülését. A nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM március 25-én a horvát múzeumügy támogatására szólította fel a világ intézményeit és kormányait. Annyi bizonyos, hogy a károk helyreállítása, a megsérült műtárgyak helyreállítása évekig eltarthat.

A horvát közvélemény a sokkot követően most megpróbál a jövőbe tekinteni. Az ország legismertebb építészei közé tartozó Velimir Neidhardt a Vecernji listben arra figyelmeztetett: a fenntarthatósági elvárásoknak megfelelő renoválások, szigetelések és nyílászárócserék nem elegendőek a földrengésveszély ellen. A Zágrábi Egyetem építészprofesszora és a Horvát Építészek Szövetségének korábbi elnöke szerint komolyabb, szerkezeti megerősítést is lehetővé tevő felújításokra van szükség a zágrábi belváros évszázados épületállománya esetében.

A szakértő megszólalók, így a már idézett Katarina Horvat Levaj, attól tartanak: míg a kiemelt műemlékeket a nekik járó gondossággal újítják majd fel, az ezres nagyságrendben zajló, építészetileg kisebb jelentőségű, de a történeti városképet meghatározó házakra nem marad figyelem – így a földrengést újabb komoly értékvesztés követheti. Nagyjából úgy, ahogyan az 1880-as földrengést követően gyors hullámban megújuló zágrábi Alsóvárosban, ahol komoly történeti értékkel bíró épületek tűntek el a károsodásra hivatkozva, új tömbök kedvéért. Horvátország kettős kihívás előtt áll: a koronavírussal és a földrengés következményeivel egyszerre kell megküzdenie.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk