Emberek/Praxis

„A gondoskodó és fenntartható környezeten dolgozunk” – A WeCare architecture

1/7

WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár

?>
WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár
?>
WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár - látványterv
?>
WeCare architecture: Közösségi épület - koncepció
?>
Ian Chaplin, WeCare Architecture: Önkritikus építészet - makett
?>
WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv
?>
WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv
?>
Mátyus Orsolya és Ian Chaplin, a WeCare architecture. Fotó: Antler Projects
1/7

WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár

„A gondoskodó és fenntartható környezeten dolgozunk” – A WeCare architecture
Emberek/Praxis

„A gondoskodó és fenntartható környezeten dolgozunk” – A WeCare architecture

2020.05.24. 22:24

Cikkinfó

Szerzők:
Kovács Dániel

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
WeCare architecture, Mátyus Orsolya, Ian Chaplin

Vélemények:
6

Dosszié:

Delft és Szingapúr után telepedett le Budapesten Mátyus Orsolya és Ian Chaplin, a WeCare architecture alapítói. Kiemelt érdeklődéssel fordulnak az egészségügyi létesítmények, különösen az idősek és a demenciától szenvedők gondozása felé – de ez korántsem egyetlen sajátosságuk. Interjú. 

Nemzetközi együttműködések és pályázatok, klasszikus magyarországi munkák és speciális kutatási területek – a WeCare architecture, a világot látott, majd Budapesten otthonra talált Mátyus Orsolya és Ian Chaplin fiatal irodája több lábon próbál megállni napjaink kihívásai közepette. A delfti egyetemen végzett tervezők egyszerre próbálnak flexibilisek maradni és sajátos tudásra szert tenni speciális témákban; fókuszuk a társadalmilag felelős építészet, azon belül is a fenntarthatóság, az idősgondozás, a demens betegek lakókörnyezetének kérdései.

Mátyus Orsolya és Ian Chaplin, a WeCare architecture. Fotó: Antler Projects
7/7
Mátyus Orsolya és Ian Chaplin, a WeCare architecture. Fotó: Antler Projects



Az Építészfórum kérdéseire még a kijárási korlátozás idején, e-mailben válaszoltak.

Építészfórum: Hogyan találkoztatok?

WeCare (Orsolya): A holland Delfti Műszaki Egyetem építész karán, hat éve ismertem meg Iant. A diplomamunkánkat ugyanazon a tanszéken végeztük. Ő az önkritikus építészeti tervezésre dolgozott ki egy módszert, én pedig a magyarországi romák lakhatását kutattam, és erre terveztem egy alulról építkező – bottom-up – stratégiát. 

ÉF: Az egyetem után döntöttetek az önálló iroda létrehozása mellett?

WeCare: Nem közvetlenül utána, először több tapasztalatra szerettünk volna szert tenni Európán kívül. Mindketten kíváncsiak voltunk a szingapúri életre, és úgy döntöttünk, hogy a diploma után eljött az idő, hogy odaköltözzünk tapasztalatokat gyűjteni. A trópusi városállamban, az Egyenlítőtől 100 km-re, lehetőségem volt egy 19.000 m2-es kórházat tervezni, Ian pedig a városi mezőgazdaság lehetőségeit kutatta magasházakban. 

Két izgalmas év után túl nagynak találtuk a távolságot a barátoktól és a családtól, és úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Európába; ez esetben Magyarországra. Budapesten – a PLANT Atelier Peter Kis megbízásából – együtt dolgoztunk a Városmajori Szívklinika tervezésén. Ezen projekt során határoztuk el, hogy saját irodát alapítunk Budapesten; a WeCare architecture-t.

ÉF: Hogyan működik az iroda a mindennapokban? 

WeCare: A Szent Gellért téren van a közösségi iroda, a Demola, ahol dolgozunk. Szeretünk ott lenni, mert jó a légkör és érdekes emberekkel vagyunk együtt. Ez egy olyan hely, ahol több kreatív-tech vállalkozás működik és ezzel kapcsolatos eseményeket is szerveznek. Nagyon sok impulzust és betekintést ad számunkra az építészeti ágazaton kívüli innovációról.

Viszonylag tech-hozzáállású vállalkozás vagyunk, például értünk a Grasshopperhez, az energiaszimulációkhoz és a BIM-hez. A tervezési folyamat során azonban sok makettot is használunk az ötletek térbeli tesztelésére.

Ian Chaplin, WeCare Architecture: Önkritikus építészet - makett
4/7
Ian Chaplin, WeCare Architecture: Önkritikus építészet - makett

ÉF: Milyen személyes és szakmai alapokon alakult ki az iroda speciális profilja?

WeCare: Fontos számunkra, hogy a következő generáció számára jobb világot adjunk tovább, mint amit mi magunk kaptunk. Úgy gondolom, hogy mindannyian felelősek vagyunk a döntéseinkért, és építészként a kreativitásunkkal tudunk a legtöbbet tenni ez ügyben. Mindkettőnk számára fontos bolygónk védelme, a társadalmi esélyegyenlőségre való törekvés és a kreatív szabadság biztosítása. Már az egyetemen foglalkoztattak minket ezek a témák; szerveztünk egy műhelyfoglalkozást, melynek a központi témája volt a jelenlegi világunkban meglévő egyenlőtlenségek, illetve Ian egy filozófiai vitaestet koordinált nemzetközi előadókkal; Szubjektív esztétika?! címmel.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy az építészeknek sokszor rendkívül nehéz megtartani ezeket az értékeket. Ha olyan elvek alapján tervezel, amelyek problémákból fakadnak, gyakran ellentmondásokba fogsz ütközni. Jó példa erre, hogy az építés alapvetően nem fenntartható folyamat. Ha valaki túlságosan az elveihez ragaszkodik, az akár hátráltathatja is az előrehaladásban; és emiatt gyakran úgy tűnik, hogy a kevés vagy felületes elveket képviselő építészek előrébb jutnak. Mi inkább a szisztematikus előrehaladásban és fokozatos lépésekben hiszünk, elvégre építők vagyunk.

ÉF: A tervezési munkáitok között szerepel budapesti kardiológiai kórház, prágai idősek otthona, rotterdami klinika… Mi a közös a különféle egészségügyi intézmények tervezésében? 

WeCare: Az egészségügyi intézmények tervezése egy rendkívül komplex és szerteágazó feladat. A szigorú orvosi és épületfizikai követelmények miatt valódi csapatmunkát igényel. Szükség van egy jó tervező csapatra, amelyik pontosan dolgozik, előre tervez, és jól kommunikál. Az egészségügyi intézmények ezért több koordinációt igényelnek, mint más projektek.

A példák, amelyeket említesz, mind különböznek egymástól, mivel a felhasználók problémái mindhárom esetben egészen mások voltak. Ami közös bennük, hogy a társadalom sok esetben kiszolgáltatott tagjairól beszélünk; a gyógyítás mellett fontos szerepet kell kapnia a gondoskodásnak. Lényegesnek tartjuk, hogy a felhasználók egyedi igényeiről minél többet megtudjunk, hogy a lehető legmegfelelőbb környezetet tervezzük a számukra. 

WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv
5/7
WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv

ÉF: Hogyan visztek végig egy ilyen folyamatot, mit lehet ebből tanulni?

WeCare: Minden egészségügyi projektünk egy alapos kutatással kezdődik; a különböző betegségekkel kapcsolatos tájékozódás mellett folyamatosan figyelemmel kísérjük a környezeti pszichológiával kapcsolatos fejleményeket. Emellett megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik érintettek az adott témában. Megkérdezzük őket, hogy számukra mi a legfontosabb, mikre érdemes odafigyelnünk.

Egészségügyi intézmények tervezésénél rendkívül fontos szerepet kell kapnia az empátiának, mivel amikor betegek vagyunk, sokkal érzékenyebben reagálunk bizonyos környezeti tényezőkre, mint egészségesen. 

Elengedhetetlen szerepet kap a tér érzékelése; elegendő mennyiségű természetes napfény, útbaigazító információs rendszerek – a wayfinding –, megfelelő kapcsolat a természettel. Ha például ezekre odafigyelünk, akkor amellett, hogy a környezeti kialakítás nem okoz a betegeknek felesleges plusz stresszt, még a közérzetüket is pozitívan befolyásolja.

ÉF: Milyen speciális jellemzőkkel, helyzetekkel találkoztok egy-egy ilyen tervezési folyamat kapcsán?

WeCare: Ha idős emberek számára tervezünk, nagyon fontos odafigyelni a megfelelő mennyiségű természetes fényre és a fényerősségre. A 60 éves szemnek kétszer annyi fényre van szüksége, hogy jól lásson, mint egy fiatalnak, a 80 évesnek pedig háromszor annyira. Ugyanakkor fontos, hogy indirekt módon alkalmazzuk, mert a közvetlen szembe világító fény rendkívül zavaró, vakító hatású lehet.

Másik szempont, ami fontos egészségügyi épületeknél a „figyelem pozitív irányú elterelése". Nagyon jó hatással lehet a felhasználók számára, ha ahelyett, hogy a betegségükre/nehéz helyzetükre koncentrálnának, bele tudnak feledkezni valami egészen másba. A prágai Idősek otthona projektünknél egy olyan teret hoztunk létre, ahol a lakókat játékra, társas interakcióra és kreativitásra ösztönözzük.

WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv
6/7
WeCare architecture & Anežka Příhodová: Idősek otthona, Prága - látványterv

ÉF: Milyen projekteken dolgoztok jelenleg?

WeCare: Nemrég fejeztük be egy gyömörei családi ház felújításának és bővítésének a koncepciótervét, illetve kaptuk meg az építési engedélyt az E-Service nevű solymári autószerviz épületéhez, ahol elektromos autókat fognak javítani. Jelenleg már folyamatban van a projekt kivitelezése. Emellett nagyban dolgozunk a Budapest Moves következő fázisának előkészítésén, itt Budapest belvárosának zöldítésén dolgozunk. Ez a munka a Budapest Urban Ideals konzorcium alatt fut, a rotterdami Studio Clauddal együttműködve. Néhány hete pedig az amszterdami Woonpioniers építész irodával közösen nyújtottunk be egy lakhatási stratégiát Hollandiában, a fiatalok hajléktalanságának kezelésére. A futó munkákkal párhuzamosan folyamatosan dolgozunk az iroda fő témáit érintő kutatásokon.

WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár
1/7
WeCare architecture: Elektromosautó-szerviz, Solymár



ÉF: Az egyik fő fókuszotok a demenciától szenvedő betegek; ez Magyarországon eléggé egyedi területnek számít. Hogyan alakult, hogy ezzel foglalkoztok, és mi az általános benyomásotok a magyarországi helyzetről e tekintetben, európai összehasonlításban?

WeCare: Maga az érdeklődés a probléma iránt már Delftben elkezdődött, amikor a szintén velünk egy tanszéken végző kollégánk és barátnőnk, Anežka Příhodová ezt a témát választotta diplomamunkájának. Utána Szingapúrban volt szerencsém részt venni a „Demenciabarát Idősek Otthona Útmutató" kidolgozásán, amelyet a CPG Consultants készített a Szingapúri Egészségügyi Minisztérium számára. Mivel ott – az idősödő társadalom miatt – ezt nagyon komolyan vették, amikor Magyarországra költöztünk, kíváncsian jártunk utána, hogy itt mennyire foglalkoznak a témával. 

A Magyarországi Alzheimer Cafékon keresztül ismertük meg Tatai Tamást, aki nagyon sokat segített abban, hogy átlássuk az itthoni helyzetet. Rávilágított arra, hogy mekkora igény lenne rá, hogy ezzel a problémával minél többen – különböző szakterületekről – foglalkozzanak. Emiatt jelentkeztünk a KÉK utazási ösztöndíjára (Young Architects Networking Program - a szerk.), újra felvettük a kapcsolatot Anežkával, aki azóta szakértőnek számít a témában, és összehasonlítottuk a holland, cseh és magyar helyzetet a demenciabarát tervezés szempontjából. Magyarország sajnos nem csak a hollandokhoz viszonyítva – akikre, azért tegyük hozzá, hogy ebben a témában az egész világ követendő példaként tekint –, de a csehekhez képest is le van maradva. Ez nem azt jelenti, hogy nincs jó példa az országban, de rengeteg a tennivaló.

ÉF: Vannak-e olyan intézmények Magyarországon, amelyek inspirációként szolgálnak számotokra, ahol láttok példát a jó gyakorlatra? 

WeCare: A KÉK-kel közösen szervezett szakmai utunk során volt szerencsénk ellátogatni a gödöllői Ozory házba, a demenciával élő idősek otthonába. Polyák Szilvia, az intézmény telephelyvezetője lelkesen körbevezetett minket, és ott azt tapasztaltuk, hogy valóban odafigyelnek a demenciabarát környezet megvalósítására. Másik pozitív élményünk a Skanzen volt, ahol Bokonics-Kramlik Márta mesélt a rendkívül inspiráló speciális demencia programjukról. 

ÉF: 2019 szeptemberében a Kortárs Építészeti Központtal komoly szakmai programsorozatot rendeztetek a témában. Milyen tapasztalatokkal szolgáltak ezek az előadások és beszélgetések számotokra?

WeCare:
Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, amit a KÉK-től kaptunk, mert rengeteget tanultunk belőle. Látogatásaink során kapcsolatba kerültünk különböző szakmák képviselőivel – akik aktívan foglalkoznak a témával – illetve demenciával élőkkel. Rendkívül hasznos volt az elméleti tudást vizsgálni a gyakorlatban. A jó példákat látva sok inspirációt kaptunk, illetve rávilágítást a problémákra, ami mind arra motivált minket, hogy tovább kutassunk és dolgozzunk ebben a témában. 

ÉF: A jelenlegi járványhelyzet, különösen, hogy ti egy egészségügyi problémákra szakosodott iroda vagytok, nyilván elindított bennetek gondolatokat, folyamatokat. Hogyan látjátok az építészet jövőbeni feladatait ennek kapcsán, mire kellene jobban odafigyelni a szakmának?

WeCare: A COVID-19 járvány arra is rávilágít, hogy sokan csak akkor jönnek rá, mennyire kerülik a valós problémákat, amikorra már kialakult a krízishelyzet. Kérdés például, hogy miért csak olyankor jutunk el oda, hogy foglalkoznunk kellene a szociális ellátással, amikor sok szempontból már késő? Úgy érzem, hogy egyfajta bizalmatlanság van a jövővel kapcsolatban, és sokan csak úsznak az árral, nem tesznek ellene, holott látják a problémákat. Szerintem ez a bizalmatlanság nem teljesen indokolt, mert a COVID-19 azt is megmutatja, hogy sokan szívesen gondoskodnak egymásról, az a sok fiatal például, akik otthon maradnak, hogy megóvják az időseket. Úgy gondolom, hogy jobban kellene bíznunk egymásban, és látnunk kellene saját cselekedeteink súlyát.

Építészként is lehetőségünk van hozzájárulni a fentiekhez. Például az idősödő társadalom következményeként szükség lesz olyan lakásformákra, ahol a gondoskodást igénylő idősek megfizethető módon lakhatnak, akár életük végéig. Emellett át kellene értékelni a természethez való viszonyulást, konkrét példa erre a városi zöldítés. A mostani helyzetben kiéleződött az a probléma, hogy mennyire kevés a zöldterület például Budapest belvárosában. Az ott lakók gyakorlatilag falak közé lettek zárva, miközben a külső kerületekben lakóknak megvolt a lehetősége, hogy gyalogosan friss levegőt szívjanak. Emellett felértékelődött az erkély és a kert jelentősége. 

ÉF: Milyen irányba szeretnétek fejleszteni az iroda tevékenységét? Hogy látjátok a saját jövőtöket, akár konkrétan, a jelenlegi járványhelyzet fényében? 

WeCare: A járványhelyzet nem hozott változást a terveinkkel kapcsolatban, sőt inkább megerősítést adott, hogy nagy szükség van a fenntartható, gondoskodó környezet kialakítására. Ezen fogunk továbbra is dolgozni.
 

Vélemények (6)
SzJ
2020.05.26.
22:33

"Fontos számunkra, hogy a következő generáció számára jobb világot adjunk tovább, mint amit mi magunk kaptunk". I know, now we have the devastation of the Wuhan virus but before that outbreak the world was not yet such a terrible place to live in. I also know that Greta is about to save all the endangered species of our planet but it is rather obvious that many of those are still in fairly good shape. The generation which was so wickedly destroying our surrounding lived through the second world war and came out of it providing superbly a possibility for the experimentation advocated in this interview. It is very commendable to be open for the ideals considered as methodology in the architectural profession but maybe - only maybe - those ideals should be reflected in the design the service station for electrical cars. Forget the proposal for the hospital design somewhere in a hot climate. The above is not necessary a criticism only an observation. Good luck in your endeavor!

SzJ
2020.05.26.
22:13

"Fontos számunkra, hogy a következő generáció számára jobb világot adjunk tovább, mint amit mi magunk kaptunk". And the electrical car service station as well as the hospital project proposal somewhere in a hot climate are representing the "ideology" represented in the above quotation. I ma really not sure that the surrounding inherited by the two young architect is so terrible. Well, I know, we have now the Wuhan virus but it is not necessary the fault of the previous generation. I know, it is very fashionable nowadays to take care of the environment but if we are to improve it step by step

P. Imre
2020.05.25.
10:47

Ian Chaplin "az önkritikus építészeti tervezésre dolgozott ki egy módszert". Klassz volna, ha Ian röviden - akár angolul - összefoglalná, mit ért önkritikus építészeti tervezésen, és mi a módszerének a lényege. Előre is köszönöm.

I.Chaplin
2020.05.26.
10:01

@P. Imre: Dear Imre, to do justice to your question I will answer in English. The premise for the method came from the idea that architecture is a practise that is taught through the act of mimicry; a master-pupil relationship. Ideally a master architect would be able to give argumentative reasons for their approach and the choices that she or he makes and judges on. But what if you find their or your own reasoning too fragile? In that case would you practice architecture without understanding and conviction? The method is called “practising critical architecture” and its aim is to allow for architects to search for and take more responsibility for their own actions. Its focus is on investigating your practise with an iterative comparison of your intentions with the instruments and processes that you use. An example of this could be that you are not satisfied with the “spatial quality” of your projects. Looking into your preferred instrument: plan-drawings, you find that this method gained popularity during the industrial revolution as an ideal tool to logistically organize monofunctional spaces. Wanting to support the topic of openness as a spatial quality in your design you thuss reason it could be helpful to find an alternative instrument. The physical study model was popular in the renaissance when people were searching for atmospheric quality, structural integrity and the integration of many crafts in the building process. From reasoning that the genealogy of this other technique seems more suited for your intentions you can experiment with it to improve how critical you can be in the way that you practise. The goal of the method is taking control of the way that you practise by looking critically at the practise rather than your fancy. This method also supports the capacity for architects to reason sensibly for their behaviour in the hope for a more open and intelligible discipline. While this is a rather ad hoc summary I hope it still conveys the essence of the method. Thank you for your interest!

P. Imre
2020.05.26.
11:21

@I.Chaplin: "Kedves Imre, élve az ajánlatával, angolul válaszolok. A módszer mögött rejlő feltevés az, hogy az építészet oktatása, a tanár-diák viszony keretében, az utánzáson alapul. Jó esetben a vezető építész érvekkel tudja megokolni a projekttel kapcsolatos felfogását és azokat a döntéseket, amelyek tervezés közben meghoz. Ám mi történik, ha a tanítvány nem találja elég meggyőzőnek a mester vagy akár a saját érvelését? Ebben az esetben meggyőződés és megértés nélkül tervezünk? A módszerünket „kritikai építészeti tervezésnek” nevezzük, a célja pedig az, hogy az építész bátran vizsgálja meg saját tevékenységét: vajon felelős módon cselekszik-e, miközben tervez? A lényege a saját gyakorlatunk lépésenkénti figyelése abból a szempontból, hogy ergyfelől a szándékaink, másfelől az általunk alkalmazott eszközök és folyamatok összhangban vannak-e. Például előállhat, hogy nem vagyunk elégedettek a projekt során tervezett terek minőségével. Ha megvizsgáljuk az általunk alkalmazott tervezési módszert – az alaprajzok megrajzolását -, rájövünk, hogy ez a módszer az ipari forradalom idején jól bevált, nagy, egyfunkciós terek tervezésére. Amennyiben azonban szeretnénk nyitottabb tereket tervezni, és ezzel emelni a téralkotási tevékenységünk minőségét, más eszközökre van szükségünk. A térbeli makett népszerű volt a reneszánsz idején, amikor az emberek előre kívánták tanulmányozni a tervezett épület atmoszféráját, szerkezetének egységességét, és az egyes szakágak együttműködésének lehetőségét. Abból kiindulva, hogy ennek az utóbbi módszernek (a makettezésnek) a fejlődéstörténete a céljainknak jobban megfelelő tervezési eszközt ígér, bátran kísérletezhetünk vele, mint a projekttel kapcsolatos építészi szándékaink ellenőrzésére szolgáló eszközzel. A módszerünk célja tehát olyan eszköztár használata, amellyel kritikusan vizsgálhatjuk tervezői tevékenységünket, és nem csupán a képzeletünkre hagyatkozhatunk. A módszer fejleszti építészi érvelésünk minőségét is, érzékenyebbé tesz minket, továbbá nyitottabbá és érthetőbbé mindazt, amit teszünk. Tudom, hogy ez egy csak egy rögtönzött összefoglaló, de remélem, megvilágítja a módszer lényegét. Köszönöm az érdeklődését!"

I.Chaplin
2020.05.27.
09:26

@P. Imre: Dear Imre, it is more than kind of you to provide a translation, thank you!

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk