A "Medve utcai polgári" XIX századi épülete -ahol Németh László tanult és tanított is- utolsó tanúja a hajdani Vizivárosnak: körülötte modern házak és foghíjak. A felszín alatt rejtőzve azonban jelentős római- és középkori településmaradványok húzódnak.
Az iskola rekonstrukciója a bővítés, a korszerűsítés mellett a régi emlékek megőrzéséről is szól. Az eredetileg szimmetrikusan szerkesztett, fegyelmezett és zárt épület mára ideét múlt merevségét úgy kellett feloldani, hogy az korokon átívelően kapcsolatot tudjon találni a mával.

A régészeti leletek helye és a telek méretei egyértelművé tették a bővítés irányát: a tornatermi szárny a Medve utcai homlokzathoz csatlakozik, az új tantermi szárny -egy keskeny rés közbeiktatásával- a főépület belső homlokzatához simul. A boltíves, régi folyosókon járva, a régi szárnyat és a bővítményt összekötő, új, felülről megvilágított lépcsőházból szűrődik be a fény. Múlt és jelen, régi és új kapcsolata nem csak téri összefüggésekben, elvont filozófiai szinten található meg, hanem egészen konkrétan is. A régi épületből kibontott tégla az új rész homlokzatának építőanyagává vált.

A régészeti emlékek védelme és későbbi bemutathatósága végett, az új épületrészeket a földszinti födémlemez alatt "lábakra állítottuk". Ez a Medve utcáról is érzékelhető, ahol a homlokzat legizgalmasabb kérdése a régi épület és az új, lapostetős tornatermi szárny egymáshoz való csatlakozása. A vasbeton főpárkánnyal lezárt új szárny némileg alacsonyabb tömege és a régi iskolaépület közé egy toronyszerű tömeg vertikális motívuma épül be. Ez alatt nyílik majd a jövőbeli múzeum lejárata. A régi, felújított eklektikus homlokzaton új elemként jelenik meg a főbejárat, ahol felbukkan a bővítés architektúrájának másik eleme a látszóbeton.

A hajdani "polgári", tizenkétosztályos középiskolaként működik tovább. A tantermek zöme a csendes és jó tájolású udvar felé fordul. A belső homlokzat szintes-sávos elrendezésű ablakainak játékossága nem csak a külsőben érdekes, de az egyes osztálytermeknek is önálló, egyedi arculatot adhat.