Főoldal  
bejelentkezés bejelentkezés
regisztráció > jelentkezési lap > súgó > támogatók: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram
Műveletek Lekérdezés Lekérdezés alapadatokra az alkotás helyére tervezői adatokra beruházói adatokra műszaki és leíró adatokra

adatlap: Magyar Nemzeti Múzeum

Alapadatok

- megvalósulás éve:
2006
nyilvántartás jellege:
regisztrált
jelleg:
átalakítás
szakirány:
építészet
fajta:
kulturális intézmény
regisztráció ideje:
2007-06-20

Tervezői adatok

felelős tervező: életműért kapott díjak: 
    Ybl-díj 1987
munkatárs:

Az alkotás helye

ország:
Magyarország
hely:
1087 Budapest
cím:
Múzeum körút 14-16
helyrajzi szám:
36560

Műszaki és leíró adatok

műszaki leírás:

Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukciója (1996-2006)
Generál tervező: KÖZTI Zrt

A Múzeum klasszicista  stílusú épülete 1837-47 között épült, tervezője Pollack Mihály (1773-1855) építész volt, alapítója  gróf Széchenyi Ferenc (1754-1820).
Az épületet az 1870-es évekre a gyűjtemények már kinőtték és önállósultak, kivéve a Ter-mészettudományi Múzeumot és a Széchenyi Könyvtárat, melyek önálló intézményként , de társbérletben tovább maradni kényszerültek a múlt század végéig.
Az elmúlt 160 évben az épületen és épületben több, kisebb-nagyobb átépítés, átalakítás történt, melyek azt folyamatosan torzították, jellegtelenítették és darabolták.
A teljesség igénye nélkül: helyiségek felosztása, az épület homlokzatainak kváderezése, a grisaille mennyezetfestések megszüntetése, az erőteljes színezésű díszterek díszítőfestése-inek egyszerűsítése, a II. emelet feletti festett mestergerendás zárófödém elbontása, és a teremsor belmagasságának drasztikus csökkentése vasbeton födémmel a tetőtér  beépíthe-tőségének érdekében, az állandó kiállítások installációi miatt a belső architektúra átépítése több helyen, a homlokzat többszöri „ad hoc” átfestése, a bejárati terek „szocreál” dekoráció-ja, és nem utolsó sorban az épületet  jelentős károk érték a II. világháborús és az 1956-os harcok idején.
A rekonstrukció szükségességét fentieken túl az állandó kiállítások elavulása, lehetőségként a társintézmények kiköltözése is szükségessé tette. 
Közreműködésünk tíz éve előtt (1996-2006) már korábban elkészült a régészeti könyvtár rekonstrukciója és a Pollack  Mihály tér felőli szárny tetőterének beépítése tömör tárolású régészeti raktár céljára. (Építész: Siklós Mária) Elkészült továbbá a teljes tetőszerkezet felújí-tása és a  horganyzott acéllemez tetőfedés  rézlemezre cserélése (építész: Pomozi István)
A rekonstrukció elkészültével a Múzeum véglegesnek mondott elrendezése is kialakult.
Az épület pincetömbje köré szellőztetett angolakna készült AET falszárításos szigeteléssel. A megváltozott légállapot és a falnedvesség intenzív csökkenése a pincei helyiségeket használhatóvá tette, raktárak, épületgépészeti helyiségek, karbantartó műhelyek, személyze-ti öltözők céljára.
Az első emeletre, a bejárathoz vezető díszlépcső alatti terület - a lépcső és falszerkezetének szigetelése után - 2 szintben beépült, a múzeumi tárgyak restaurálását végző osztály egy része itt helyezkedik el.
A két belső udvar terepszint alatti területe  - mint két új bővítmény - is beépült, a déli udvar alatt a római kőtár (Lapidárium) bemutató területét alakítottuk ki, az északi udvarbeépítés teljes  területét a műtárgyrestaurálás  helyiségei foglalják el.
A földszinten a múzeum igazgatósága, az éremtár, a közönségkapcsolatok osztálya, a mú-zeumi őrség központja, telefon és számítógépközpont, a régészeti - középkori - új és leg-újabb kori osztályok helyezkednek el. A középszárnyban  múzeumi kávéház és fogyasztóte-re, a lapidárium lejárata és a középkori kőtár bemutató helyisége, közönségforgalmi WC csoportok vannak. A bejárati  előcsarnok alatti területen ruhatár,  egy időszakos kiállítás  nagy helyisége, valamint a restaurátor műhelyek és osztályok maradék helyiségei találhatók.
Az első emeleten a bejárati előcsarnok (új, mai működésű és anyagú szélfogóval) a kupola-tér alatti rotonda, a koronázási jelvények maradékát őrző, un. „korona terem”, újkori gyűjte-ménytár, az un. Széchenyi terem, időszakos kiállítási teremsor, a régészeti könyvtár, fegyver és hangszertári gyűjteményraktárak, fotótár és a régészeti kiállítás helyiségei alakultak ki.
A második emelet teljes egészében kiállítási terület, kétharmad alapterülete állandó kiállítás, egynegyede időszakos kiállítás céljára  helyreállítva.
A tetőtér a rekonstrukció végére teljesen beépült, itt helyezkedik el a történelmi arcképcsar-nok és képtár, a régészeti osztály munkaszobái és raktára, a textil és papírtár, és az utóbbi-ak restaurátori részlegei.
Az íves, 10 m fesztávú teknőboltozatos helyiségek mennyezeti  grisaille festéseit nem tudtuk mindenhol rekonstruálni, restaurálni pedig egészen kis felületeken lehetett csak  - „anyagi lehetőségek hiánya és időveszteség elkerülése érdekében” -  holott ezeknek a klassziciz-musban nem kedvelt és  szükségből alkalmazott íves szerkezetek  optikai korrekcióját, szol-gálták és a nagy, vakolt felületek hibáinak, egyenetlenségeinek kisimításában is nagy szere-pük volt.
A földszinti bejárati díszterek „szocreál” átfestését teljesen megszüntettük, a szélfogó oldalfa-li burkolata alatt megtalált világos almazöld színnel (lásd még Rudolf Alt festményeinek szín-világát) egészítettük ki a fehérszínű alapfestést.
Az emeleti dísztermek közül egyedül csak az épület tengelyében lévő díszterem pompei stílusu díszítőfestése Pollack Mihály korabeli.
A kupolaterem eklektikus mintázata csak fekete-fehér fényképről ismert, melyet az 1926-os felújítás során dr Lechner Jenő „klasszicizált”. A mai állapota is ezt tükrözi.
Az eredeti provizóriumként épült fő lépcsőház szerkezetileg gyengének bizonyult és ezért Ybl Miklós tervezésében, Lotz Károly és Than Mór festőművészek közreműködésével nyerte el a 19. század végén neorenaiszance (neoklasszicista?) megjelenését.
A főlépcső igen díszes és pompázatos színekben ragyogó kialakítsát dr Lechner Jenő szin-tén „visszafogta” és átfestette a saját,  az egyszerű, de ünnepélyes un. „magyar klassziciz-mus”-ról kialakított  saját képzetének megfelelően.
A rekonstrukció után ma a lépcsőház eredeti formájában látható, Szebeni Nándor építész, restaurátor, és Bóna István festőművész, restaurátor igen eredményes közreműködésével.
Az épület homlokzatain megszüntettük a hangsúlyos kváderezést és a többszínű festést, érvényesítve  a klasszicizmus igen jellegzetes tulajdonságát, melyszerint csakis a forma fe-jez ki miden gondolatot” (Dávid  Ferenc művészettörténész).
Ennek eredménye egy talapzaton álló, rózsaszínnel tört fehér - egyszínű - mintegy  egy már-ványból faragott monolitikus épület.
A bejárati oszlopsor spiáteröntvény anyagú oszlopfőinek tervezett telibearanyozása - legna-gyobb sajnálatunkra - elmaradt, éppúgy mint annakidején a bejárati fal falfülkéibe Pollack Mihály által elképzelt és vágyott szobor és reliefdíszítések.
A rekonstrukció szerves részét képezte a teljes épületgépészeti, erős-és gyengeáramú be-rendezések, hálózatok cseréje, új gázkazántelep, tartalék és szünetmentes áramforrások, szellőző és klimaközpntok és berendezések, új felvonók, új fűtési hálózat, új erősáramú há-lózat, strukturált kábel hálózat és a kiállítási terekben instabusz hálózat, központi hangosítás létesült.
A rekonstrukció keretében felújításra került a közparkként működő Múzeumkert kerítése, de a parkrekonstrukció még késlekedik.

Dobozi Miklós
Rosch Gábor

Beruházás adatai

képek

- - Előcsarnok Előcsarnok - Feljárat Freskó Lépcsőház Lépcsőház